Star Trek Fleet Command teszt

A Star Trek Fleet Command röviden

A Star Trek Fleet Command free-to-play Star Trek MMO-stratégiai játék, amelyben csillagbázist építesz, flottát növelsz, ismert tiszteket toborzol, és megpróbálsz életben maradni egy frakciókkal, szövetségekkel és alkalomleső kapitányokkal teli galaxisban. A Scopely és a Digit Game Studios 2018. november 29-én indította útjára, azóta pedig Androidon, iOS-en, Windowson és MacOS-en is elérhető. A lényeg egyszerű: a parancsnoki széked veled tart mobilon és PC-n is.

A Star Trek itt 4X és RPG formában működik. Terjeszkedsz. Fejlesztesz. Hajókat küldesz rendszerekbe küldetésekre, bányászni, harcolni és bajba keveredni. Aztán felteszi azt a veszélyes kérdést, amelyet minden menedzsmentjáték feltesz: mi van, ha még egy időzítő, még egy tiszt-szilánk, még egy hajóalkatrész vagy még egy finomítói lehívás holnapra szemmel láthatóan harapósabbá teszi a flottádat?

A licenc itt tényleg megszolgálja az árát. A játék a Kelvin-idővonal köré épült, olyan nevekkel, mint Kirk, Spock, McCoy, Scotty, Sulu, Uhura és Nero. Később a Discovery, Az eredeti sorozat, Az új nemzedék, az Alsóbb fedélzetek, a Különös új világok, a Deep Space Nine és az Enterprise történetszálai, illetve karakterei is megérkeztek. Ez a puszta erőn túl is felébreszti a gyűjtögető ösztönt. Nem csak statokat hajszolsz. A saját híd személyzetét akarod összehozni.

Azoknak való igazán, akiknek a stratégiai játék szokás, nem hétvégi nasi. Ha örömöd leled abban, hogy napokra előre tervezed a fejlesztéseket, belépsz egy tényleg beszélgető szövetségbe, és nézed, ahogy a flottád a „kérem, ne lőjenek rám” állapotból eljut a „helló, szomszéd rendszer, vannak véleményeim” szintjére, akkor ez nagyon is a te kvadránsod.

Star Trek Fleet Command játékmenet és alapvető játékkör

A Star Trek Fleet Command azért működik, mert az alapvető játékkör egymásra pakolja a kapitányi döntések apró sorát: fejleszd a bázist, hangold a flottát, küldd útnak a hajókat, gyűjtsd be az erőforrásokat, aztán a zsákmánnyal juss egy kicsit messzebbre. Igen, ez alapvetően egy Star Trek-köntösbe bújtatott menedzsmentjáték, de ezzel nagyon alábecsülnénk, mennyi mindent kell egyszerre kézben tartanod, amikor az MMO-réteg is felpörög.

A csillagbázisod a gépház

A csillagbázis az otthonod, a műhelyed, a malacperselyed és a hatalmas, villogó céltáblád. A hivatalos oldal bányákra, finomítókra, létesítményekre és védelmi rendszerekre épülő bázist ígér. Ebből rögtön érthető a ritmus is.

Fejleszted az épületeket, hogy komolyabb fejlesztések nyíljanak meg. A nyersanyagból használható előrelépést finomítasz. A meglévő készleteidet pedig őrzöd, mert vannak más játékosok is. Néhányuk pedig nyilván reggeli előtt választott erőszakot.

Ez a bázisépítési réteg adja a játék stabil gerincét. Mindig akad egy gyakorlati kérdés. A kutatást eteted? A hajóépítést tolod meg? Megerősíted a védelmet? Felhúzod a termelést?

A kapitányi fantázia nagyszabású, a döntések viszont örömtelenül aprólékosak. Nagyon Csillagflotta, őszintén. Valahol egy ellátótiszt elégedetten mosolyog egy táblázat fölött.

A hajók fogakat adnak a galaxisnak

A hajóid jelentik a kezedet ebben az univerzumban. Bányásznak, harcolnak, utaznak, és tiszteket visznek a veszélybe. Ahogy fejlődsz, nagyobb és modernebb hajókat építesz. Javítod a fegyverzetet és a technológiát. Aztán kiosztod a tiszteket az RPG-s bónuszokért.

Ez a tiszti réteg azért fontos, mert a játék nem pusztán azt kérdezi, elég vaskos-e a hajótested. Azt is, ki ül a hídon, és miben jó a személyzet. Normális kapitánykérdések. Csak közben egy táblázatból próbálod eldönteni, ki menjen veszélybe.

A Föderáció, a klingon és a romulán frakciók karaktere letisztult stratégiai keretet ad a galaxisnak. A Scopely szerint a Föderáció tisztjei inkább a védelemre és a kitartásra építenek. A romulán tisztek viszont az egészség, a védelem és a támadás között osztják el a figyelmet.

Pont ilyen identitás kell egy licencelt stratégiai játékba. Kirk nem lehet puszta statnövelő valami mutatós egyenruhában.

Egy gyors belépéshez meglepően sok gomb jár

A játék rendszerei alapján egy átlagos, húszperces belépés is kellemesen zsúfolt, a mobilos MMO-k legjobb fajtájából. Begyűjtheted a termelést. Elindíthatsz vagy befejezhetsz fejlesztéseket. Kiküldhetsz egy hajót bányászni, továbbtolhatod a kutatást, felveheted a küldetéseket, és elintézheted a frakciós ügyeket. Behúzhatod az eseményekben elért haladást is. Ránézhetsz a szövetségi chatre. Aztán eldöntöd, megér-e egy bökést a közeli ellenséges hajó, küldetéscélpont vagy másik játékos. Normális kapitánykérdések.

A korai játékszakasz kíméletesebb. A WhatCulture Gaming tesztje szerint a 10. szintig vezető út főként PvE-ről szól. Itt tanulod meg a mechanikákat. Építed a csillagbázist, fejleszted a létesítményeket és a kutatást, majd egyre jobb hajókat szerzel. A 10. szinten belép a képletbe a PvP. Innentől a galaxis már nem vidámpark, hanem sértődésekkel teli környék.

Az alapvető játékkör pont ettől működik: van benne kellemes ellenállás. Ritkán csak egy csillogó jutalomgombra bökve mész tovább. Inkább előkészíted a következő hasznos lépést. Egy bányászhajó ide. Egy küldetés oda. Egy fejlesztés, amely holnap kevésbé pimasz célokat hagy majd rád. Aztán pittyen a szövetségi chat, és a józan tervet máris felváltja valami közös program, rajtaütésről szóló egyeztetés, vagy valaki, aki úgy kér erősítést, mintha ez lenne a galaxis legdrámaibb csoportmunkája.

Az MMO-réteg a titkos recept

A szövetségek nem puszta díszletek. A Scopely olyan közösségekként hirdeti őket, amelyek nap mint nap segítséget, csatákat, rajtaütéseket és chatet kínálnak. A játék itt talál rá igazán a saját karakterére.

Az első szakaszt egyedül is végigviheted. A Fleet Command erősebb arca viszont közösségi. Közös célok várnak, szövetségi tornák, rajtaütések és területi nyomás. Közben pedig mindig tudod, hogy más kapitányok is építkeznek, amíg te építkezel.

Ezért egészen máshogy működik, mint egy kizárólag egyjátékos Star Trek RPG. Fontosak a hajók és a tisztek. De az is számít, milyen társaságba kerülsz.

Lépj be egy pezsgő szövetségbe, és a galaxis hirtelen tele lesz pletykával, taktikázással, rivalizálással és az összehangolt időzítők kellemesen idegesítő pánikjával. Az űr nagy. A szövetségi chat összekuszálja. Jóféle káosz.

Pay-to-win a Star Trek Fleet Command?

A Star Trek Fleet Commandban egyértelmű a pay-to-win nyomás: költéssel gyorsítható a fejlődési rendszer, és erősebb versenyopciók nyílnak meg. A türelmes free-to-play játékosoknak ugyanakkor továbbra is bőven akad élveznivaló a PvE-ben, a gyűjtögetésben, a szövetségi játékban és a hosszú távú fejlődésben, ha reálisan állítják be az elvárásaikat. Ez az őszinte válasz. Ez egy gachával és stratégiai rendszerekkel megpakolt free-to-play MMO, nem pedig egy dobozos Star Trek-kampány, amely illedelmesen békén hagyja a pénztárcádat.

A játék a gyorsítást árulja. A Metacritic-felhasználók és a közösségi beszélgetések kritikái újra meg újra ugyanoda futnak ki: farmolás, fizetési falak, időkorlátozás, eseménynyomás, valamint a bálnák, akik gyorsabban húznak el, mint ahogy azt egy alkalmi kapitány kényelmesen követni tudná. Többen bugokat, lagot, összeomlásokat, félresikerült eseményindításokat és gyenge ügyfélszolgálati válaszokat is felrónak. Ez nem háttérzaj. Ez az a galaxisrész, ahol a vörös riadó sosem kapcsol ki.

A pay-to-win kérdése a PvP-ben és a csúcskategóriás fejlődési rendszerben válik igazán élessé. Ha valaki pénzzel hamarabb jut erősebb hajókhoz, tisztekhez, fejlesztésekhez és eseményjutalmakhoz, a versenymező rögtön megdől felé. Egy Metacritic-panasz még azt a bosszantó erőkülönbséget is kiemeli, amikor alacsonyabb szintű játékosok veszélyeztethetnek magasabb szintűeket. Ez jól mutatja, mennyire kaotikussá válhat a harci környezet, amikor a fejlődési rendszerek, a meccskeresés valósága és a befektetett erő találkozik.

A játékosbarát olvasat viszont ez: a költésre nehezedő nyomás valós, de nem semmisíti meg a játék vonzerejét, ha hosszú hadjáratként kezeled, nem pedig versenyként a szerver legnagyobb költekezője ellen. Free-to-play kapitányként lépj be egy aktív szövetségbe. Ne akarj minden eseményt hajszolni. Óvd gondosan az erőforrásaidat. Válassz konkrét fejlődési célokat, ahelyett hogy egyetlen ültödben próbálnád lenyelni az egész Alfa kvadránst. A jó út a fegyelem, nem a pánik. Nagyon vulkáni. Kissé idegesítő. De helyes.

A Star Trek Fleet Command fejlődési rendszere és endgame-je

A Star Trek Fleet Command hosszú távú fejlődési rendszerre épül: a korai PvE-oktatóív után frakciós hírnév, szövetségi függés, erőforrás-tervezés, PvP-nyomás és egyre zsúfoltabb tartalomnaptár vár rád. A játék a napi rutinod része akar lenni. A rendszerei pedig szépen, futószalagon szállítják a jövőbeli gondokat, amelyeket egészen biztosan megpróbálsz majd megoldani.

A korai játékszakaszban kiderül, melyik gomb mire való

Az első órák arról szólnak, hogy megtanuld, mi mire jó. Fejleszted a csillagbázist. Feloldod, majd továbbfejleszted a rendszereket. Erősíted a hajókat, kiosztod a tiszteket, és végigdolgozod a küldetéseket. Közben a játék szépen sorban bevezeti a harcot, az erőforrás-gyűjtést és az utazást is.

Ez még barátságosabb időszak, mint ami később vár rád. Egyelőre nem az a fő gond, hogy lemaradsz, hanem hogy átlásd a rendszereket. Mit old fel ez az épület? Miért jobb az a hajó? Melyik erőforrás fogyott el már megint? És Spocknak miért van köze egy menühöz? Teljesen hétköznapi kapitánykérdések.

Ez a bevezetés azért fontos, mert a játékban rengeteg, egymásba kapcsolódó mutató dolgozik. A bázis szintje, a hajók ereje, a tisztek fejlesztése, a kutatás, a frakciós kapcsolatok és az erőforrás-láncok mind hatnak egymásra. A Fleet Command titkos receptje, hogy minden fejlesztést egy újabb lépcsőfoknak éreztet. Ott van előtted a következő rendszer. Elérhető közelségbe kerül a következő hajó. És lehet, hogy a következő tisztfejlesztéstől végre összeáll a legénység.

A középső játékszakaszban nyújtják be a számlát

A középső játékszakasz hangulata már más. A PvP felpörög. A fejlesztések követelményei egyre nőnek, az erőforrásokért pedig keményebben kell versenyezni. A gamedevelopers.ie tesztje is kiemeli, hogy a középső és késői szakaszban végeláthatatlan fejlesztéssor vár rád. Az erőforrásigény és a ráfordított idő is súlyossá válik.

Ez a farmolás. Nem titkos szoba. Nem ritka szörny. A farmolás ott áll a folyosón, Csillagflotta-jelvényt viselve.

A megfelelő játékosnak viszont itt kezd igazán érdekessé válni a Fleet Command. A fejlesztésekre többé nem kipipálandó listaként nézel, hanem stratégiai döntésekként. Melyik hajó érdemli meg a befektetést? Melyik frakciós útvonal szolgálja a céljaidat? Mely szövetségi aktivitások érik meg tényleg az idődet?

Hosszú távon a szelektív ambíció működik a legjobban. Legyen terved. Hagyd figyelmen kívül a csillogó csalit, ha nem illik bele. A ranglistáért majd elzálogosít egy holdat valaki más.

Az endgame közösségi, versengő, és mindig érkezik hozzá az utánpótlás

A Scopely PC-s indulást bejelentő közleménye folyamatosan bővülő MMO-ként írja le a Fleet Commandot. Élő frissítéseket, a franchise nagy történeti íveit és elképesztő mennyiségű közös játékosaktivitást emel ki. Addigra több mint 14 milliárd csatát vívtak le benne, és a játékosok összesen több mint 500 millió órát töltöttek vele. A live-service pontos képe persze állandóan változik, az irány viszont egyértelmű. Új történetszálak, hajók és tisztek érkeznek. Jönnek a szövetségi funkciók, a tornák, a betörések és a multiverzumos ügyek is. A veteránoknak mindig akad új ok visszalépni.

Az endgame így kevésbé a „végigjátszásról” szól, inkább arról, hogy megtaláld a saját sávodat. Van, aki a frakciós erőt hajszolja. Másoknak a szövetségi háborúk és a rajtaütések számítanak. Egyesek a kedvenc tisztjeiket gyűjtik, mert egy nevetségesen erős híd személyzete már önmagában is fél siker. Megint mások csak azt akarják, hogy a csillagbázis szépen duruzsoljon, miközben körülöttük üvölt a galaxis.

Ésszerűen azt várd, hogy a fejlődés a hetek múlásával lelassul. Ez egy live-service MMO-stratégiánál nem rendhagyó, de a Fleet Command különösen komolyan veszi a maratont. Ha szereted a napi tervezést, a szövetségi politikát és egy lejárt fejlesztési időzítő öntelt kis örömét, akkor a játék hosszú kifutása még sokáig ad majd okot a fondorlatokra.

Megéri játszani a Star Trek Fleet Commanddal?

A Star Trek Fleet Command megér egy próbát, ha olyan Star Trek-stratégiai MMO-t keresel, ahol a csillagbázis menedzselése, a tisztek gyűjtése, a szövetségi dráma, a PvE-küldetések és a PvP veszélyei ugyanazt a hosszú távú kapitányi fantáziát szolgálják. Zsúfolt, falánk és társas játék, ráadásul olykor pimaszul bánik az időddel. De érti a lényeget: építs flottát, toborozd a legendákat, merészkedj egyre mélyebbre az űrben, aztán hagyd, hogy a többi játékos kiszámíthatatlanná tegyen mindent.

Szeretni fogod, ha kedveled a lassan kibontakozó stratégiát, a frakciós tervezést és a gyűjtögetős RPG-elemeket. Akkor is működik, ha olyan szövetséget keresel, amely egy menükből építkező játékból élő, torpedókkal felszerelt csoportchatet csinál. Viszont hagyd ki, ha a pay-to-win nyomás, a farmolás, az időzítők vagy a bálnák által uralt PvP nálad kizáró ok. Ennyi.

Mindenki másnak az okos kezdés a jó kapitányi döntés: játssz free-to-playként, lépj be hamar egy jó szövetségbe, jelölj ki célokat, és a saját tempódban engedd megnyílni a galaxist. Rengeteg Star Trek van itt. Amikor pedig a bázis, a legénység, a flotta és a szövetség rendszerei végre összeállnak, az az „várj, még egy fejlesztés” gondolat veszélyesen meggyőzővé válik. Indulás!