Rush Royale teszt

A Rush Royale dióhéjban

A Rush Royale pörgős, ingyenesen játszható tower defense, pakliépítés, PvP és kooperatív elegy azoknak, akik szeretik a fokozódó nyomás alatt meghozott gyors döntéseket. Az IT Territory fejlesztette, a My.Games adta ki, és 2020. december 8-án jelent meg. Böngészőben, Windows alatt, iOS-en és Androidon is elérhető.

A trükkös része a mérete. A csatatér mindössze egy 3×5-ös rács, így minden elfoglalt mező számít. A kártyákból egységek lesznek, a legyőzött szörnyek manát adnak, az azonos egységeket pedig egyesítheted, amikor a tábla már úgy fest, mint egy agyonpakolt konyhaszekrény. Kis aréna, nagy fejfájás. Imádnivaló.

Rush Royale játékmenet és játékmeneti körforgás

A Rush Royale-ban minden meccs feszült körforgás: egységeket idézel, manát gyűjtesz, azonos kártyákat egyesítesz, és felkészülsz a következő bossra. A szörnyek portálból ömlenek elő, majd a várkapu felé masíroznak. A kijátszott kártyáid automatikusan támadnak. Neked kell időben rendbe raknod a védelmet, mielőtt a sáv beadja a derekát.

Tizenöt mező, százféle apró dilemma

A szörnyek legyőzéséért mana jár, ebből pedig újabb egységeket idézhetsz meg a rácsra. Egyszerűnek hangzik, amíg el nem fogy a hely. A tizenöt mező pillanatok alatt úgy megtelik, mint egy túltömött konyhaszekrény.

Azonos egységeket egyesíthetsz, ezzel felszabadítasz egy mezőt, és növeled az egyesítési szintjüket. Csakhogy az így kapott egységet a játék véletlenszerűen választja ki a paklidból. Néha pontosan azt kapod, amire a védelemnek szüksége van. Máskor egy olyan kártyát, amelytől csak bámulod a 3×5-ös rácsot, és magad elé motyogod: bravó.

Ez a véletlen akadályozza meg, hogy a kártyarendszer gyorsan megfejtett egységelhelyezős fejtörővé váljon. Az azonnali tűzerőt mérlegeled egy később erősebb felállás esélyével, miközben a szörnyhullám természetesen nem várja meg, míg döntesz. Ízletes szerencsejáték.

Ezért az ötlapos pakliba nem elég külön-külön hasznos kártyákat válogatni. A tartalma határozza meg a lehetséges egyesítési eredmények készletét. Minden bekerülő lap beleszól abba, mi bukkanhat fel, amikor bevállalod azt a kockázatot.

PvP: küldd át a gondjaidat a szomszédba

A PvP csodásan rosszindulatú csavart visz az ismerős tower defense sávba: az általad legyőzött szörnyek az ellenfeled oldalán kötnek ki. Az erős védelem így támadássá válik. Ha gyorsan takarítasz, nemcsak a saját kapudat óvod, hanem az ellenség amúgy is zsúfolt tányérjára is ráborítasz még egy adag szörnyet.

Minden hullám végén eltűnnek a megmaradt ellenfelek, aztán befut egy boss. A bossok képesek teljesen átírni a meccs menetét. Mindkét félnek túl kell élnie egy újabb zavarást, mielőtt indulna a következő szörnyhullám. Ez feszes ritmust ad a meccseknek: építkezés, összecsapás, kapkodó helyreállítás. Nem egy végtelenül duzzadó ellenfélfolyam. Hála az égnek.

Egy rövid meccsbe is több rétegnyi döntés fér bele. Most költs manát, vagy tedd félre? Egyesíts két egységet, vagy őrizd meg a megbízható sebzést? Aztán igazítsd át az egészet, amikor a kapott kártya keresztülhúzza a tervedet. A támadások automatikusak, de a 3×5-ös rács ritkán hagyja tétlenül az agyadat. Kis aréna, nagy fejfájás. Remek.

A rosszindulat helyett közös túlélés

Kooperatív módban ketten védtek egy várat. A nyelv ugyanaz marad: kártyák, mana, szörnyhullámok, egyesítések és bossok. A cél viszont már nem az, hogy szörnyek alá temesd az ellenfelet, hanem hogy együtt tartsátok a frontot. Jó menekülőút ez, amikor a versenyranglétra miatti nyomás már nem hangzik szórakoztatónak.

A PvP vidám szabotázsa és a kooperatív várvédelem között ugyanaz a szűk rendszer két egészen más hangulatot tud kiszolgálni. Az egyikben átdobod a gondjaidat a szomszédba. A másikban mindenki gondja lesz belőlük. Akárhogy is, a következő boss már köszörüli a torkát.

Pay to Win a Rush Royale?

A Rush Royale kompetitív fejlődési rendszerében valódi pay-to-win nyomás van, bár a türelmes játékosok az ingyenes úton is haladhatnak, és élvezhetik az alapcsatákat. Elkezdni ingyenesen játszható, de a kártyák, a paklifejlesztések, a hősök, a felszerelés és a varázslatok mind a játékosok által is gyakran emlegetett, nagyobb fejlődési gazdaság részei. Ide tartoznak a legendás fejlesztések és a fizetős szintrendszerek is.

A Google Play értékelései visszatérően a játékon belüli valuták és a fejlesztési rétegek sokaságát bírálják. A régóta játszók külön a legendás fejlesztőgömböket, a hősök fejlődését, a felszerelést és a varázslatokat emelik ki. Egy értékelés több mint tízféle játékbeli valutát említ. Meccs előtt pedig egy rakás menüt kell végigkattintgatni. Ez a fizetős korlát kérdése civil ruhában: a bálnák pénzzel átléphetik a fejlődés súrlódásait, az ingyenes játékosoknak pedig be kell érniük a lassabb előretöréssel.

A képnek akad igazságosabb oldala is. Egy frissebb, ingyenesen játszó értékelő stabil korai haladásról számol be. Szerinte a vásárlásra ösztönző felugró ablakok is kevésbé tolakodók, mint sok más játékban. Vagyis az első szakasz barátságos maradhat, még ha a nagyobb versenyambíciók később elő is hozzák a költési szakadékot. A jó taktika egyszerű. Tanuld meg az egyesítési rendszert. Építs arra, ami tényleg a kezedbe kerül. A fizetős gyorsítást pedig kezeld választható extraként, hacsak a ranglista nem válik a fő rögeszméddé. A remek kis csatatér megértése egy fillérbe sem kerül.

Fejlődés és hosszú távú játék a Rush Royale-ban

A Rush Royale attól marad izgalmas, hogy a kártyagyűjtést és a pakli fejlesztését egyre keményebb PvP-szintekre, kooperatív menetekre, bossokra és különleges eseményekre való felkészüléssé alakítja. Minden fejlesztés ugyanabba a 3×5-ös arénába forgat vissza. Új lehetőségeket kapsz a paklidhoz, és erősebb válaszokat az érkező hullámokra.

A kezdeti haladás főleg arról szól, hogy megértsd, hogyan viselkedik az ötlapos pakli, amikor az egyesítések véletlenszerű eredményeket kezdenek dobálni. Egy önmagában erősnek tűnő kártya kínossá válhat, ha folyton rossz pillanatban érkezik. A kiegyensúlyozottabb készlet viszont több használható kimenetelt ad. Ésszerűbb arra építeni, amit a gyűjteményed megbízhatóan ki tud szolgálni, mint rögtön az álomfelállást hajszolni.

Idővel a sok fejlődési ág kissé kaotikussá válhat. A közösség panaszai kevésbé magukat a csatákat célozzák, inkább a gyülekező menüket, játékon belüli valutákat, változó legendás fejlesztési követelményeket, hősöket és felszerelésrendszereket. A farmolás így nem rejtélyes, csak széles fronton zajlik. Mindig akad még egy kártya, rang, tárgy vagy versenyképességi küszöb, amely a figyelmedet követeli.

Pont ez a hosszú távú réteg adja a játék tartós vonzerejét is. A paklifejlesztéseknek látható céljuk van. A PvP ranglistás előretörést kínál. A kooperatív mód kevésbé harcias elfoglaltságot ad. Az események pedig különleges mechanikákkal és jutalmakkal érkeznek. Ha szeretsz heteken át csiszolgatni egy összeállítást, itt bőven lesz mit csipegetned. Csak válassz egy célt, ahelyett hogy egyszerre próbálnád lenyelni az összes fejlődési ágat. A várad akkor is megmarad, ha reggeli előtt nem végzed ki a teljes menüt.

Megéri játszani a Rush Royale-lal?

A Rush Royale megér egy próbát a feszes 3×5-ös csatái, kockázatos egyesítési döntései és a kompetitív tower defense szokatlanul huncut megközelítése miatt. Az egyesített egységek véletlenszerű átalakulása nem hagyja rutinná silányulni a játéktáblát, a PvP-ben pedig a hatékony védekezés önmagában is támadássá válik. A kooperatív mód ugyanennek a kártyagyűjteménynek barátságosabb terepet ad.

Ha szereted a gyors stratégiát, a pakli finomhangolását, a ranglistákat és a gyűjthető fejlődést, adj neki egy esélyt. Ha viszont a rétegezett játékon belüli valuták és a kompetitív játékok költekezési nyomása az idegeidre megy, maradj a lazább tempónál. Koncentrálj a kooperatív módra, és ne kezeld minden fejlesztési felugró ablakot parancsként.

Ha ezt a határt előre meghúzod, a Rush Royale könnyen ajánlható. Tizenöt mező, öt lap és egy ellenfél, aki csak azt próbálja megfejteni, miért lett hirtelen szörnykonvenció a saját sávjából.