Merge Gardens teszt – Parkrendezés bogyóval, madárral, és jó adag fura fejtörővel
Első blikkre a Merge Gardens olyan kis aranyos növényes sim-nek tűnik, de ne hagyd, hogy a babérfák átverjenek. A zöld burka alatt egy igazi agyőrölő puzzle-daráló rejtőzik. Merge-mágia, match-3 pályák, és épp annyi fura sztori, hogy folyton a bokrok mögé akarj kukkantani. Vallomás: több órát szórakoztam a madarak etetésével meg a digitális kacatok takarításával. Egy csepp szégyen nélkül.
Mindent elönt a kosz – meg egy madár
Az első, amire ráböktem? Egy penészes tojás. Kopp, kirepedt, és kidugta fejét egy fióka. Egy fióka, aki úgy csipogott, mintha ő lenne az örökös birtokos. Na, engem itt megvettek kilóra.
Ez NEM az a steril merge-játék, aminél fehér csempéken csúszogsz, miközben szól az „elpazarlom az életem” liftzene. A Merge Gardens lerak egy lepusztult birtokra, odanyom egy rozsdás gereblyét, aztán laza vállvonással odadob egy puzzle-pályát is. És ja, mostantól van match-3 is. Pislogtam kettőt, aztán vállat vontam, mentem tovább.
A kert egy katasztrófahelyszín. Darabokra tört szobrok, mohás kacatok, fűkupacok, amik csak azért élnek, mert nem hagyta őket meghalni senki. Olyan, mintha egy cirkusz zuhant volna le, oszt' elfelejtettek utána takarítani. Mergesz, takarítasz, és közben fura cuccok buknak elő. Veszélyesen addiktív. Mire már pont rend lenne, puff: újabb adag romhalmaz.
Merge, upgrade, ismétlés (és néha buborék)
Kezdés: három azonos cucc, puff, kapsz egy menőbbet. Három gaz? Grat, lett egy bokor, amitől már nem akarod sírva kidobni a telefonod. Erőlteted, kevergeted, egyszer csak topiárium, mesés virágágyások, és stílusos állatok lepnek el mindent.
Mintha kertészkedés közben varázsitalt főznél. A ládából hordó, abból szerszámosláda, aztán egyszer csak bumm, méhektől vibráló, világító gömb. Fogalmam sincs, mi történik, de muszáj tudnom, mi lesz belőle végül.
A raktár? Tiszta bohóckocsi. Minden fejlesztésnél olyan érzésed lesz, mintha a Tetris és egy végstádiumú gyűjtögető találkozna. Merge-elj, vagy ráfázol, gyűjtögess, és bánkódj. Tíz percig bámultam egy harmadszintű locsolókannát, hogy most akkor be kéne-e buborékolni, vagy feláldozzam. Rémület, paráé, büszkeség sehol.
A buborékolás meg totál külön művészet. Ki lehet „pukkaszthatni” a cuccokat egy időre, de trükkös – a Reddit tele van fortélyokkal, tippekkel. Éreztem, hogy minimum kertész-csótány vagyok, aki a szabályokat kerülgeti.
Match-3: amikor átveszi az irányítást a puzzle
Pont kezdtem átlátni, melyik bokor a menőbb, amikor a játék beintett: „Kéne pár érme? Csinálj végig egy match-3 szintet.” És máris eperkéket húzgáltam, mintha egy viktoriánus sütibüfét vezetnék.
Morgolódtam – én merge-elni akartam. De… a puzzle rész egész odacsap. Okos elrendezések, pörgős kombók, egyszer egy citrombombával letaroltam a teljes táblát. Kis öklözés is becsúszott örömömben...
Győzöd a pályát, kapsz valamit, azt visszaveted a kertedbe. Ez a loop? Kifejezetten ragadós.
Sima egy tojás miatt végignyomtam húsz percet a puzzlen, aztán kikel egy madár, az kivág fát, abból lesz farakás, megnyílik egy új parcell, ahol persze újabb káosz vár. Olyan, mint amikor a saját farkad után futsz – csak jó értelemben.
Találkozz Daisy-vel – örökség, rejtély, akcentus
Te Daisy vagy. Nagy csizma, nagy szemek, még nagyobb talány. Megörökölöd a zűrös birtokot az eltűnt nagybátyádtól, aztán minden csak egyre fura lesz.
Ködös zónákat nyitsz meg, rejtélyes leveleket találsz, és olyan szobrokba botlasz, amik mintha mindjárt rád pislognának. A történet pont annyit adagol, hogy mindig orrot dugj valahova, de nem önt le egy tucat fantasy kötettel.
A szinkronhangok? Egész zabálnivalók. Daisy akcentusa három brit sitcom között ingázik. Egyik pillanatban kedves, aztán ráordít egy kacsára, mintha bérleti díjat kérne tőle. Fogalmam sincs, hogyan, de működik.
Van egy mókus, aki totál úgy szólal meg, mint egy klasszikus zugkereskedő, meg egy Vincent nevű flamingó, aki a kertedet úgy kritizálja, mintha galériában lenne. Muszáj volt ennyire elszállniuk a fejlesztőknek? Nem. Örülök, hogy így tették? Határozottan.
A monetizáció – már az elején meglapul
Jó, beszéljünk a pénztárcáról. Az első tíz percben már ott az „kezdő drágakő csomag” felugró ablak. Magyarul: „Kihagynád azt a hatórás várakozást?”
Innentől? Hát, keményedik. A kertbővítés fizetős valuta kell, boosterek úgy lógnak előtted, mint a pult alól sóvárgó süti. Nagyon ott van a mikrotranzakciós üzlet.
A raktárnál kapod a legkeményebb szorítást. Ha nem vagy a buborékolás ninja mestere, vagy nem csengetsz drágakövet, el fognak fogyni a helyek. Eleinte szórja a játék az ingyentárgyakat, pár óra után viszont már csöpög, nem folyik.
Mégis, nem érződik gonosznak. Inkább... túlbuzgónak. Mint a szomszéd néni, aki minden sarkon túlárazott virágföldet ajánl.
Eseményhegyek, állatsereglet és az a bizonyos flamingó
Csak szólok, amikor végre ráérzel a ritmusra, beesik egy event. Új tojások, tokenvadászat, extra csillivilli állatok, pörgős animáció, végtelenül kétséges célok.
Minden esemény külön „pálya”, más-más szabályokkal. Némelyiknél magad választasz jutalmat, máskor loot-vadászversennyé válik az egész. Őrület – de a jó fajtából!
És a madarak… iszonyú sok madár. Van, amelyik tényleg hasznos, másik csak toporog a láda körül és néz bután. Egy konkrétan húsz percig semmit sem csinált, csak páváskodott.
A menedzselésük önálló mini-játékká nő. Kicsit tyúkkennel, kicsit NAV-ügyintézés.
Később már saját madárházak és fészkek lesznek – ezek lényegében madárgyárak. Egy teljes estét elpazaroltam arra, hogy Excel táblát meghazudtoló szorgalommal döntsem el, melyik csirkemaffiózó mit szedjen össze. Munkahelyemen kevesebb energiát tolok a logisztikába, mint itt!
Merge-függőség – és ez rendben van
Valahol a tizedik óra körül rájöttem: már nem játszom a Merge Gardens-t. Én élem. Ebédszünetben ládákat tapogatok. Fogmosás közben fejben tervezem a merge-köröket. Egyszer, nagy nyilvánosság előtt, azt suttogtam a telefonomnak: „még ne buborékold be!”
Alapvetően minden ugyanaz, de a gondolkodásod átkattan: belső kerti kobold lesz belőled. Stratégiát gyártasz, ügyesedsz, végül már tudod, hogy melyik madarat lehet nyugodtan elfelejteni a hisztinél.
A tempó lassú, de folyamatos. Minden újonnan tisztított parcella vagy ködfoszlány után valami ősi szervezési vágyad kielégül. Új cucc, új rend, új házi káosz.
Végeredmény: rend a káoszban, és még élvezetes is
A Merge Gardens nem csak meglepett, konkrétan agyban túszul ejtett. Kicsi, laza puzzle-t vártam, de itt maradtam a káosz és madárelvtársak miatt.
Oké, bájos, de mögötte mélyebb, mint gondolnád. A puzzle rész komoly. A merge-elés ránt, a fura karakterek pedig tényleg életet lehelnek a képernyőbe.
A monetizáció simogatja a pénztárcádat, de kezelhető. Ha szeretsz digitális limlomot szortírozni kicsit szebb digitális limlommá, adj neki egy esélyt.
És ha már elkezded elnevezni a bokrokat? Nyugi, velem is megesett.