Fragpunk bemutató: Amikor a hős-lövöldék teljesen megőrülnek
Első menet, Fragpunk. Valakinek a feje egy időzített bombává robban, a csapatom minden tagja repül. Hunyorítok, röhögök, és rögtön többet akarok. Ez nem csak egy színes neonlövölde. Ez felforgatja a szabályokat, megkeveri a paklit, majd fel is gyújtja az asztalt. Egyik pillanatban acélról pattannak vissza a lövedékek, a következőben eltűnik a gravitáció, és mindenki úgy lebeg, mint túl nagyra fújt héliumos lufik. Ha a taktikai shooter nálad egyenlő a káosszal, kiszámíthatatlansággal, és egy adag őrültséggel, akkor ezt imádni fogod.
Üdv a Fragpunkban: Szabályok? Ugyan már!
Fragpunkban nincs bemelegítés. Bedobnak, kiosztanak egy hőst, kapsz egy fura kártyát, aztán vállat vonnak. Ezek a Shard Cardok nem holmi gyenge bónuszok. Az egyik gumikacsává változtatja a lövedéked, a másik ellenfeledet pixel konfetti-piñatává robbantja, vagy egyszerűen elhagyja a gravitációt. Igen, gyorsan el tud szabadulni az őrület.
Nekem totál fogalmam sem volt, mi történik. Gyógyítós drónos karaktert választottam egy sci-fi légpuskával. A kártyám? Esésimmunitás. Unalmasnak hangzott. Majd eltűnt a gravitáció, és mindenki úgy lebegett, mint a lufik a felvonuláson. Hirtelen már kevésbé volt haszontalan...
Kártyák, káosz és a „Most mi a fene történt?!”
Az elején még minden ismerős: körökre osztott meccsek, két csapat, felkészülés, támadás, kész. Minden Lancernek (értsd: hős) van pár képessége, saját fegyvere, és külsőre mintha egy képregényőrült álmodta volna meg őket.
De a rutin? Gyorsan szétborul. Minden kör után mindkét csapat húz egy Shard Cardot. Ezek nem csak finomhangolják a meccset – inkább bedobják egy konfettis, robbanó mosógépbe.
Egy pillanat alatt ott találod magad, ahogy őrült tudós módjára teóriákat szövögetsz. Visszapattanó lövedék + meganagyított fejlövés? Veszélyes. Ellenség dupla HP-val és healerrel? Rémálom. Ledobsz egy teleport gránátot spawnra, csak lesz, ami lesz? Bátor húzás, respekt.
Itt nem a meta tökéletesre csiszolása számít. Itt gyerekjátékra mész rá – csak nézd, mi törik el előbb.
Lancers: Karakterek, pofával és koffeinnel
A Lancer-csapat mintha gyerekjáték akciófigurákból és energiaitalból készült volna. Van egy teleportálós mesterlövészünk, aki mindig beszólogat, egy tank, aki buldózerként zuhan az ellenre, és egy hacker, aki csapdákat és trollkodást hagy maga után minden ugrásnál.
Hangosak. Elképesztően menők – és erről maguk is tudnak. Folyamatos dumálás, pózolás, animációk, mozdulatok. Itt senkinek sincs véresen komoly háttérsztorija. Itt csak a vibe számít.
Minden Lancer máshogy űzi a hülyeséget. Van, aki eszeveszetten támad előre, mások zónákat védenek, néhányuk főleg trollkodni van ott. És ha hozzáadsz még egy Shard Cardot? Kész diliház. Healer, aki ragadós bombákat szór? Aranyos. Aki meg lelassítja és csapdába ejti az ellent? Na az kemény. Erről szól az egész.
Amikor hirtelen minden a helyére kattant
Negyedik meccs. Egy középtávos Lancerrel mentem, shotgunnal és sebességboosttal. A Shard Cardom: teleport. Az ellen? „Mindenki fejéből óriáskörte lett.” Nem viccelek.
Mögéjük ugrottam, lőttem egyet: konfetti. Jött egy másik óriásfej, tele matricákkal, halálra rémítve. Pánikoltam, lőttem újra. Mindkettő elhullott.
A kör 30 másodperc alatt véget ért. A chat felrobbant. Skill volt? Ugyan már. Érdekelt? Egyáltalán nem.
Pályák, amik direkt a rosszaságért készültek
A pályák olyanok, mint egy háromszintes játszótér, csak minden szabály nélkül. Ugrópadok, létrák, sodronypályák, törhető falak. Mintha egy óvodás álma elevenedett volna meg... csak több robbanással.
Egyszer kilőttem egy zipline-ról, hogy elkerüljek egy sniper lövést, beleestem egy ládába, majd vaktában ledobtam egy teleport gránátot az objektív mögé. Lila gőzöm nem volt, mit csinálok. De működött. Szép volt.
Gyorsan kiismerhető, mindegyik pályának saját hangulata van: rendezett, ipari, mocskos vagy neonfényes – mindegy. A lényeg úgyis a mozgás, meg hogy hogyan csinálj hülyeségeket.
Lövöldözés, ami tényleg élvezetes
A Fragpunk cirkuszi káosz, de a fegyverekkel harcolni? Meglepően jó.
Minden fegyver másban erős. Shotgun pusztít, pisztolyok hiperérzékenyek, az SMG-k közel menők, távolból csak mintha habszivacsot lőnél. Mégis mindnek jó hangja van.
A Shard Cardok rátesznek egy lapáttal. Egyik körben rohansz, másikban meg sarkokban gubbasztasz, mint egy lakótelepi kobold. Minden pillanatban változik a játék.
Nem kell e-sportos reflex, csak figyelj, alkalmazkodj és jönnek a frag-ek. Ha mégsem? Semmi gond, egy kör úgyis rövid. Másfél perc, és már nyerhetsz is újra.
Shard Cardok: Zseni vagy inkább „Ezt nerfeljétek már meg!”
Beszéljünk a kártyákról. „Robbanó hullák” – komédia arany. „Nincs gravitáció” – a pálya instant űr-dodgeball lesz. „Visszapattanó lövedék”? A falak is ellenséggé válnak.
De nem mind üt ekkorát. Van, ami annyira láthatatlan, hogy inkább csak hangulat. Némelyik meg akkora OP, hogy csak imádkozni tudsz, ne az ellené legyen.
Mégis ez a lényeg, nem? Soha nem tudod, mi jön, de ez tartja izgalmasan még a vesztett meccseket is.
Oké, de hol a buktató?
Na, itt jön az, mintha egy étlap megtalált volna oldalba.
Fragpunkban baromi sok cucc van. Érmék. Kristályok. Tokenek. Matricák. Csomagok. Napi küldik, season pass, heti kihívások. Mintha egy MMO gazdaságot borítottak volna egy lövöldébe, és mellé ordították: „Na, tessék!”
Semmi sem kötelező, de hangos az egész. Ablakok ugranak fel, mintha legyeket kergetnél, mire lenyomod a „játszom” gombot, már öt külön bolt nyílt meg.
A kinézetek viszont állatok. Menő skinek, vagány fegyverek, kemény emote-ok. Csak... ki kell túrni magad hozzá a menürendszerből.
Módok, amik viszik tovább a buli őrültségét
Az alapmód? Kerek. Köralapú, célorientált, közte a Shard Cardokkal, hogy felforgassák a partit. Mint a Search and Destroy, csak körbelocsolva flitterrel és őrült ötletekkel.
Van más is: sniperpárbaj, fertőzéses pánikmód, bulis mini-játékok. Vicces színesítés, mintha repetázol tortából – jól esik, de nem ezért jöttél.
Az igazi körforgás viszont üt: válassz Lanzert, húzz egy kártyát, csinálj valami teljesen elborultat. Röhögsz, ha bejön. Sírhatsz, ha nem – úgyis újra beállsz a sorba.
Simán fut, jól néz ki, bugok csak díszítésnek
Fragpunk meglepően simán fut, tekintve, mennyire zűrös maga a játék. Gyors töltés, pörgős matchmaking, látványos, de nem szemégető grafika. Fegyverhangok? Odavernek. Léptek? Öhm... néha fura.
Persze vannak bugok. Néha a kártya nem működik, vagy a képességek beakadnak a falba.
A fejlesztők viszont pörögnek. Folyamatos frissítések, a játékosokat tényleg hallják. Ha ezt tartják, ebből még hosszú távú kedvenc is lehet.
Végszó: Csodás, kaotikus játszótér
A Fragpunk nem egy polírozott esport, nem is a ranglista robotoknak való. Ez palackba zárt káosz. Egy hős-lövölde, ami belemarkolt egy pakli átkozott kártyába, és azt mondta: „Na, menjünk!”
Néha teljes őrület. Néha te vagy a zseni. Többször mindkettő egyszerre. És pont ez a lényeg.
Ha eleged van az önmagát túl komolyan vevő játékokból, dobd be ezt, húzz egy őrült kártyát, robbanj fel magad alatt, és röhögj.
Aztán csináld újra.