Raid: Shadow Legends – Fantasy, de Excel-táblákkal és szigorúan túl sok karddal

Azt hiszem, már mindenki szembe futott vele – az a bizonyos mémgyanús reklám, a szolid izompáncél, a világító kardos csóka. Nos, eljött a pillanat: letöltöttem, és most már a telefonom is sír. Szürreális mennyiségű időt beleöltem. És most van véleményem, túlnyomórészt táblázatok, mérgezés és egy depressziós elf miatt, aki többet érdemelne.

Csak viccből töltöttem le, aztán Kael lett a lelki társam

Pontosan tudtam, mire készülök. Raid: Shadow Legends. Ha nem is játszottál vele, tuti beleszaladtál már egy ordibáló orkba YouTube közben.

A kíváncsiság győzött. Tudni akartam, van-e valami értelme a cirkuszi reklámoknak és a hegyomlásnyi armorban feszítő figuráknak.

Letöltöttem, PC-n és mobilon is toltam. Belemerültem a grind-hurrikánba.

És az igazat megvallva: sokkoló, milyen mély ez a mocsár.

Kael, vagy senki – Ennyi

Az intró? Mintha egy D&D partit Red Bull-lal etettek volna, majd rászabadítottak egy Marvel költségvetést. Sárkányok, árulások, egy elf vaku-sülése. Klasszik fantasy kezdőcsomag.

Aztán jön: válassz kezdőt! Négy lehetőség, de valljuk be: vagy Kael, vagy kuka. A mérgezés királya. Dungeonkukac. Úgy néz ki, mint aki a tutorial óta nem aludt és titokban bűnbánat-szagú. Megkedveltem, na.

Az első óra tiszta vezérelt játszótér: ezt nyomd meg, azt fejleszd. Kövesd a zöld nyilat, mint egy tisztes kezdő. A Raid nem bízza rád, hogy elsőre felgyújtsd a menüt – előbb bebizonyítod, hogy tudsz zöld gombot nyomkodni baleset nélkül.

Aztán egyszer csak: lerövidül a póráz. De nem annyira.

Menü, menü hátán – és mind számít

Őszinte leszek: a játék menürendszere egy orosz matrjoska – minden fül mögött még két másik panel bújik. Olyan helyre is bejutottam, amit szerintem sosem nyitottam meg. Para.

Van Kocsma, ahol a csicskákat beáldozhatod. Kovácsműhely, ahol gyártod a cuccokat. Különböző pénznemek, mint egy fantasy-tőzsdén. Még most sem tudom pontosan, mire jó az ezüst. Valószínűleg mindenre.

Furcsa, de: volt benne rendszer. Minden mindennel összeér, mint egy elátkozott svédasztal. Ha le akarod verni a Klánfőnököt? Villámgyors championokat kell összetákolnod, arannyal díszítve. Ha pókokat akarsz égetni a Pókok Barlangjában? Kell a burn, plusz egy kis könyörgés.

A Raid nem simogat – dob egy számológépet, rávágja az ajtót: "Hajrá."

Az automata harc azért jól jön. Fél percenként rányomsz. Tudom, nem szégyen.

Speed tuning: Először sírsz – aztán ráfüggsz

Pár óra múlva száguldoztam a kampányban. Kael egy állat. Azt hiszed, te vagy a főgonosz. Aztán jön a 7. pálya. Üdv!

Jön egy csontváz, gonosz vigyorral, hosszú karddal. Egy pillanat alatt letakarítja a csapatom.

Kiderül, nem csak szint kérdése. Sorrend kell, statcsapatmunka, speed tuning. Mintha tánctanfolyam lenne, csak mindenki pengével hadonászik, és utálja a másikat.

Fogalmam sem volt, mi az a "sebesség aura". Most már tudom. Álmomban is kísért.

Hibáztam. Megetettem az Epic-emet

Harmadik nap. Kihúzok egy Epicet. Örülök. Majd nézem, hát... uncsi.

Megetettem Kaellel.

Később rájövök, hogy A-tier arénában, akár félig végigcipelhetett volna a játékban. Csodás, örülök magamnak.

Nem sikítottam – csak ültem. Csendben. Mély bűntudat vibe.

Ez a Raid dióhéjban: ad ajándékot, hagy hibázni, majd szótlanul figyel, mint egy csalódott szülő.

Jegyzet magamnak: Google-özz, mielőtt bármit megetetsz valakivel.

Arena PvP: Szabadjátékosok könnycseppje és bosszúja

Raid aréna? Brutálisabb, mint gondolod. Beugrasz, hátha lesz egy kis dicsőség, aztán egy bálnapénzes játékos hat legendaryval rommá ken.

De nem teljesen reménytelen. Lehet trükközni, gyorsasággal játszani, vagy csak gyengébb ellenfeleket vadászni – és úgy beállítani, hogy zseni taktikusként tűnj fel (még ha csak sunyi noob vagy).

Folyamatosan visszanéztem, állítgattam a védekezést, kicsaltam gyors win-eket. Egyszer csak ott tartottam: kihűlt a kávém, mélyen benne vagyok.

Klánfőnök – Kegyetlen, de szeretni fogod

A legnagyobb félelemforrás - naponta ütik a klántársaid, mint egy hússziklát. Ő nem rezzen: csak lekever egy pofont, majd újra elkezdi rágni a lelked.

De amikor végre összeáll a csapat, minden debuff landol, és a turn meter pont jókor csúszik, lenyűgöző. Mint dominókat borogatni Tetris-stílusban.

Itt teljesedik ki a stratégia nerdség: artifact setek, leosztott cooldownok, sorrend-táncolás. Alulöltözve? Felesleges próbálkozni. Egy kaijut piszkálsz főtt spagettivel.

De amikor a kárityod hét számjegyet csap bele? Na, ott van a séfcsók.

F2P? Imádkozz és készülj Excelre

Az elején bőkezű az energia. Pörögsz, mint egy körhintán. Aztán szorosra húzzák a csapot. Innentől úgy őrzöd, mint gyerekkorban az utolsó „jó” üdítőt.

Majd jönnek a Mastery-k, felélesztések, főzetfarmlás, shard szerencsejáték, gear fejlesztés. Ez grind a grinden, beágyazva egy további grindbe.

Vagy feladod, vagy rátolsz mindent: táblázatok, Spotify-playlist.

A jutalom? Végignézni, ahogy a csapatod összhangban ledarál valamit, ami korábban megalázott. Lassú? Igen. De ütős.

Ez nem hétvégi móka. Ez életstílus. Hangos, Excel-táblás élet.

Kis sikerek, nagy öröm

• Első 4-csillagos gear a Sárkánytól. Képernyőmentet készítettem, mintha diploma lenne.
• Kael háromszoros mérgétől röhögőgörcs. Sajnálom, nem tudtam visszafogni.
• Legyalultam egy bálna-csapatot az arénában, simán túlpörgettem őket egy support champ-pel. Örök elégtétel.

A Raid tudja, hogyan éreztesse veled, hogy zseni vagy, még ha csak Redditről copy-pasztolod a meta felállást. Amikor működik a hülye terved? Nincs jobb érzés.

Megéri a Raid az idődet?

Azt hittem, csak poén lesz – most három hete táblázatokat gyártok, Discordokat nézegetek drop rates miatt.

Igen, a Raid villog, grindol, és a pénztárcád felé is kikacsint egy kicsit túl gyakran. De a mélysége? Tényleg ott van.

Ha szeretsz stratégiázni, statokat tekergetni és ordítani a mobiloddal, amikor balhézik a support, itt otthonra lelsz.

Csak... könyörgöm, ne etesd be az Epic hőseidet. Tanultam, fájdalmasan.