Enlisted kritika: Második világháborús káosz, csapatvezérlés és pont elég hisztéria

Az első Enlisted meccsemen sikerült saját csapatomat gránáttal megszórni... aztán meg kitüntetést is kaptam rá. Itt ilyen a háború. Ez nem az a tipikus reflex-shooter – inkább mocskos, réteges és pont annyira kiszámíthatatlan, hogy ráparázz minden sarkon. Itt komplett osztagod van, cserélgeted a katonákat, mintha te lennél a hadszíntér DJ-je. Egyik percben mesterlövész vagy a toronyban, aztán már lángszóróval rohansz lövészárkot tisztítani.

Ha valaha is érezted, hogy neked való lenne a világháborús hangulat, de Excel-táblák nélkül, akkor az Enlisted meglephet. Nézzük is, mi vár ránk!

Térdelj bele: Az első tíz perc őskáosz

Teljesen vakon mentem neki. Első tíz percből csak annyi maradt meg: süvítés, pánik, nulla infó, mi történik. Lezuhantam egy ötfős AI osztag közé, kaptam egy fejlövést, majd a játék simán átdobott a következő bakára, mintha mi sem történt volna. Na, ez furcsa lesz.

Itt nem egy karaktert irányítasz, hanem egymás után pattansz át a katonáidba, mintha hadszíntéri rapidrandin lennél. Egyik elhullik? Nincs para, következő.

Totál szokatlan. De ahogy nyomattam, úgy állt össze a kép.

Egy percig kúszol a sárban, a következőben már saját géppuskást irányítasz, aztán egyszer csak fent vagy mesterlövészkedve egy rom tetején. Saját tartalék vagy, folyamatosan. Jobban működik, mint hinnéd!

Az Enlisted úgy tanít, hogy közben felrobbant

Normandia kampánnyal nyitottam: romos baguette-falucska, kráterek, szétlőtt házak, egy totál zavart tyúk. Feladat: valami ferde tanya elfoglalása. Eszköztár: csavarhúzó, puska, meg négy AI, akik örkényt futnak egy kerítés körül.

Elszabadult a pokol. Géppuskatűz – hirtelen, mintha valaki berúgott volna egy darázsfészket. T-34 csörömpöl át az utcán, füstgránátok tobzódnak, mintha csalánmedúzák lennének. Én pánikból be a lövészárokba, aztán véletlenül ellövök egyet az utcán túl. Valahogy még hősnek is éreztem magam.

A fegyverek itt súlyosak. Lassan célzol, sorra mellé. Tárat tölteni? Akár imádkozhatsz is előtte. Komolyan mondom, minden lövésnél mantráztam: „csak találjon!”

Persze, hogy az elején szétaláztak. De figyelve másokat, felszedtem egy-két trükköt. Okosabban lestem ki, kevesebbszer haltam meg, tanultam, mint biciklizni kályhacső mellett, amíg bombáznak.

Katonaváltás - ez az Enlisted zseniális húzása

Itt csap át a játék igazán élvezetesbe. Itt nem halálsz meg, és ülsz a respawn képernyőn – itt átpörögsz. Lángszórós srác elment? Puff, most te vagy a mérnök, ledobod a homokzsákokat. Megint csere, te vagy géppisztolyos, tartod a folyosót.

Káosz, de valahogy mégis letisztult, simán működik és baromi kielégítő.

Nincs unatkozás, respawn-limbo, csak egy gombnyomás, és már a következő bakancsban vagy.

Később, amikor rádióssal behívtam a tüzérséget, fedezékbe menekült a csapat, és félig eltakarítottam az ellent. A hang? Zörgött a hangfal. Átélés? 10/10, mindig visszamennék meghalni.

Tankok, repcsik és a dicső bénázások

A tankok meg a gépek egy egészen más világ. Tankba ülsz: mintha TNT-t ragasztott teknősbéka lennél, szép lassan totyogsz át a falun. Repülők? Gyorsak, veszélyesek, körülbelül cellux tartja össze őket.

Első tankkalandnál beszorultam a lövészárok és egy pajta közé. Vissza? Lehetetlen. Egy idióta szatyorbombával porig robbantott. Nem vagyok rá büszke.

Repülni? Még viccesebb. Elfelejtettem a gázt, látványosan becsattantam a földbe. De jól nézett ki!

Pár körrel később már egy tanagyag szerű zuhanóbombázást is sikerült. Kilőttem egy spawn-t, valaki meghatva be is írta a chatre, hogy „respect”. Jó érzés! Ezek a járművek tényleg felforgatják a csatát, ha értesz hozzájuk. Ha nem? Mozgó hullakamra.

Fejlesztgetés, grind és a végtelen kattintás

Mindegyik sztori: Normandia, Berlin, Tunézia, Sztálingrád – mind külön játszótér. Haladás? Nem viszed át kampányból kampányba. Kicsit fura, de legalább nem lesz unalmas.

Fejlődik az osztagod, variálhatod a tagokat, átnevelheted őket orvossá, pilótává vagy páncélossofőrré – el lehet benne merülni, mint gyerekként az akciófigurás dobozban.

A grind viszont valaóság: prémium nélkül bizonyos cuccokhoz örökké kell. Némelyik osztag esélytelen a spéci cucc nélkül. De valahogy mindig haladsz, még ha csak vonszolod is magad előre, nem sprintelsz.

Szerencsére az ügyesség még tényleg számít. Simán elverhetsz egy aranyos kitest, ha agyas vagy, nem csak csilli-villi a felszerelésed.

A „Te jó ég, ezt most tényleg én csináltam?” pillanatok

Ez a játék tele van véletlen akciófilm-jelenetekkel.

Volt, hogy a brigádommal tartottunk egy hidat végig: csak pár homokzsák, gyors váltások és tiszta pánik. Máskor egymagam egy pontot védtem le, négy katonán pörögtem át, lenyomtam egy teljes osztagot, úgy vánszorogtam el egy marék lőszerrel. Tiszta háborús film, csak élőben, kávéval.

Meg a baromságok: át a nyílt mezőn, mint egy idióta – tanklövedék: PUFF, eltűnsz. Az utolsó ember felkapja a földről a fegyvert, clutch-olja a kört. Őrület.

Semmi sem kiszámítható. Ez a legjobb része.

Fapados menük, makacs AI és ami még pofán csap

Na azért nincs minden tejes-méz.

A menük? Hát… tele van felesleges kattintással. Mintha direkt eldugnák a gombokat, hogy bosszankodj. Töltési idők is tudnak görénykedni.

A tutorial? Nevetségesen kevés. A rally pointokat magadtól kell kitalálni.

Az AI csapattársak néha jók, néha brutál hülyék. Néztem már olyat, aki fél percig bambult a falra. Lehet, éppen az ebéden gondolkodott.

Nagy balhék közben meg-megakad a játék, nem halálos, de kellemetlenül feltűnik.

És mégis, amikor összeáll minden: lerakod a rally-t, szinkronban mozog a team, a tüzérség pont időben érkezik... Tiszta adrenalin. Zabolázott káosz. Na, nagyjából.

Ingyenes. De nem pay-to-win

Az Enlisted ingyenes. És nem tolja a képedbe az idióta reklámokat minden másodpercben.

Fizetni lehet – hamarabb kapsz cuccokat, kiöltöztetheted magad, prémium egységeket vehetsz. De az alapjáték? Fizetés nélkül is tökéletesen működik.

Ha beletolsz pénzt, rövidebb lesz a grind – jobbak lesznek a cuccok, de maga az élmény? Ugyanaz mindenkinek.

És tényleg, alap felszereléssel is lehet boldogulni. Kipróbáltam – döbbenet, mire elég egy öreg puskás, ha használod az agyad.

Végszó: Nyers, fapados, de irtó szórakoztató

Az Enlisted helyenként kezdetleges, kicsit zavaros, néha tele van őrült pillanatokkal.

De az egyik legszórakoztatóbb shooter, amivel mostanában találkoztam.

Káoszba dob, aztán hadd derítsd ki magadnak, mi történik. Néha sikerül. Néha véletlenül magadat égeted fel. De sosem unalmas.

Nem mindenki imádni fogja. Ha polírozott menük, tökéletes UI kell, hamar lepattansz. De ha szereted a kiszámíthatatlan pancsert, a vad pillanatokat, amikor ordítod, hogy „HOGYAN ÉLTEM TÚL??” hajnali kettőkor – simán adj neki egy esélyt.

Csak egy dolog: Állíts fel rally pointot. A csapatod ennél jobbat érdemel.