Sunrise Village: Ködös határból farmos flow-ba – Egy koppintás, egy adag béke
Ha már unod, hogy minden mobil farmjáték reklámdömpinggel vagy orkkaszabolással fáraszt, vess egy pillantást a Sunrise Village-re. Lassan csordogál, tartalmas (igen, még gyümölcslé is van benne), és ideális mindenkinek, aki szeret feladatokat kipipálni anélkül, hogy Excel-táblát nyitna mellé. Se sárkány, se stressz. Csak néhány javítandó kerítés, felszedendő bogyók, és egy mérges csirke. Az a fajta játék, ami csendben bekúszik a napi rutinodba, mire észbe kapsz.
Minden Steve nevű csirkével kezdődött
Van valami megmagyarázhatatlanul nyugis abban, mikor egy játékot egyáltalán nem érdekel, hogy te vagy a meta-bajnok vagy orkok réme reggeli előtt. A Sunrise Village teljesen kihagyja az ego tripet. Semmi őrült visszaszámláló, nincs túltolt inventory-menedzsment. Csak juice. Bogyós juice, konkrétan. Fura húzás, de működik.
Azt hittem, csak néhány percet pötyögök. Aztán barnokat javítottam, teheneket fejtem, kalapácsokat kovácsoltam, és... hát igen, elneveztem egy csirkét Steve-nek. Nem az akcióval hódít, hanem azzal, hogy észrevétlenül nem hagyod abba.
A nagyapád felszívódott. Ami maradt, az a kupi.
Szóval itt vagy: egy ködbe fulladt faluban, amit elvileg nagyapád gondozott volna. Most sehol. Nincs levél, nincs hőstörténet. Csak néhány tanácstalan lakó, állagromlott épületek és egy furán világító kristály, de igazából... mindenki túl udvarias, hogy rákérdezzen.
Gratulálok, te vagy az új ezermester–polgármester. Kecskét etetsz, tetőt foltozol, falat húzol. Nem viszi túlzásba a sztorit, de ennyi kell. Mintha az Animal Crossing találkozna a The Sims -szel, némi csillogással.
Koppintás, gyártás, töltődés, végtelenítés
A játékidő 90%-ában csak koppintasz és vársz, hogy elkészüljön valami. Rönk a fűrészbe, szög az olvasztóba, káposzta a földbe, káposzta a kés alá, káposzta a szomszédnak. Minden mozdulat energiába kerül, így hamar rászoksz, hogy minden klikket meggondolj.
Elsőre halál egyszerű. Túl egyszerű. Aztán felfedezed a titkos stratégiai réteget. Folyamatosan egyensúlyozol: mit építs, mikor kattints, megéri-e most letakarítani azt a bokrot, vagy csak hoppon maradsz és nem fejezed be a küldit? Igen, ekkora agymunka egy idilli farmon.
Az energia a főnök
Ne szépítsük. Itt minden az energiáról szól.
Lassan csorog vissza, néha taskból pottyan vagy fogkrémreklám nézésekor ugrik, aztán el is tűnik egy pillanat alatt. Letisztítasz egy ködös mezőt? Elfogy. Kivágsz egy fát? Elfogyott. Kerítést javítasz? Remélem, raktároztál. Egy idő után nem is farmolsz, hanem energia-büdzsét menedzselsz – ráadásul bénán.
Jönnek majd főzetek, gyümölcsből persze. És itt kezd kicsit bekattanni az egész: hirtelen juice bármenedzser vagy, mániákusan gyűjtöd a bogyókat, csak hogy még egy fatörzset eltolhass. Ez nálunk teljesen normális, ugye?
Építsd fel a saját kisközösséged
A haladás a csali. Egyik nap még pöttyet fűrészteleped turbózod, másnap meg bam – csilli-villi istálló, szélmalom, minden mint a mesében. Minden fejlesztés kicsit a te személyes netes lomtalanításod.
A falusiak? Hát, marha viccesek. Küldetéseik nem mások, mint jól lebutított „hozz három répát”- típusú fuvarmelók, de a játék pörgeti a dolgokat, hogy mindig legyen mit kipipálni: ködöt takaríts, kaput barkácsolj, szénát gyűjts – pont azt az édes-öröm listázós érzést adja.
Ja, és a köd. Ez a köd. Mindenhol ott van. Ha fene tudja miért, csak azért is letakarítod, hogy lásd, mi van mögötte. Általában egy fa. Néha sztori-részecske. De egy biztos: egy rakás energiába kerül. Úgyhogy vagy beosztod, vagy megy a következő fogkrémreklám...
Na és akkor a fizetős fal
Na jó, kár titkolni: a Sunrise Village ingyenes. Technikailag.
Na de hogy mennyire akar pénzt? Energia-csomag, gyorsító, rubin pakk – folyton ott villognak. Nem kell költeni, de folyamatosan terelget, mint egy óvodás, akinek kezébe adtak egy bankkártyát.
Én egy fityinget se költöttem rá. Lehet bírni nélküle. De egy idő után... akadozni fogsz. Főleg, mikor három épület időzítőjét zsonglőrködöd, alig van alapanyag, és rájössz: valahol közben egy klikkelgetős irodai meló lett belőle.
Steve, a csirke és a farmos harmónia
Hihetetlenül bájos, ahogy minden ugrál, mozog. Ha kecskét etetsz, pattog. Sárgarépa betakarítás? Úgy ringatóznak, mintha a hét terménye lennének. A gépek pöfögnek, mintha óriási meló folyna. A játék egésze... egyszerűen örül, hogy létezik.
A végén annyira feltoltam a bogyóültetvényt, hogy felforgattam az egész farmot – játék nem jutalmazott érte, csak én vadásztam a juice után. Steve-t ez különösebben nem hatotta meg. Kóricált tovább, méltatlankodva kotkodácsolt, mintha mindig valami lemaradással futnék. Lehet igaza van.
De ez a lényeg: a Sunrise Village nem büntet, ha napokra otthagyod. Nincs támadás, nincs mínuszpont, öt percre is beugorhatsz, vagy elvagy vele két órát háttérzajként. Digitális komfort kaja. Csak kalória nélkül.
Vége van ennek egyáltalán?
Olyan, hogy "na, most nyertél" – hát nincs. Végigjátszás? Valahogy nem jellemző.
Nincs nagy főellenség, se lezáró animáció. Csak fejlődsz, új helyszínek nyílnak, új arcok, rendezgetés folytatólagosan. Néha események, hosszabb-rövidebb tartalom. Nem épít nagy, drámai végkifejletre.
Idővel lelassul. Érezhető. Kevés lesz az energia, hosszabb a gyártási lánc, a köd? Még mindig ott. Ha bírod a soha véget nem érő kis sikereket, akkor újra és újra be fogsz ugrani. Én is így jártam.
Bogyólé és zen nyugalom – rövid vélemény
A Sunrise Village nem találja fel újra a farm műfajt. De annyira ráérez a chill-hangulatra, hogy élmény leereszteni vele. Szellemi szájvíz, ha épp túl hangos vagy stresszes játékból szabadultál. Ügyesen tiszta, letisztult, fura módon mégis kielégítő, ha ráhangolódsz.
Persze, az energiagazdálkodás fárasztó tud lenni. De aki türelmes vagy makacs, megéri kivárni. Azoknak való, akik imádnak pipálni, aprókat fejlesztgetni vagy csak digitális szemetet rendszerezni.
Itt nem fenevadakat kaszabolunk – viszont pontosan tudni fogod, mennyi bogyó kell egy új kemencéhez. És ki tudja, a végén te is Steve-nek nevezed a csirkédet.
Fura kis remekmű.