Sea of Conquest – Kalózok, zsákmány, és döbbenetes mennyiségű ágyúgolyó (kritika)

Már ott megvettek, hogy „úszó kocsma”. A Sea of Conquest egy fergeteges, túlzsúfolt kalózvilágba dob be, ahol portyázhatsz, sűrű ködben böngészhetsz, és hajófejlesztéseket realizálhatsz, amelyek láttán maga Feketeszakáll is elsírná magát. Felejtsd el a megszokott gacha-malmot! Ez itt sósabb: tengeri szörnyek, csempészek, megjelenő játékosok, akiknek a könyörület szótárából hiányzik az irgalom. Na, de milyen érzés tényleg belevetni magad?

Első Hullám: Ez a Te hajód, ez a Te kupid

Amint betöltött, tudtam, hogy végem: A Sea of Conquest úgy dörzsöli az atmoszférát az arcodba, ahogy kell. Recsegő dokkok, drámai zene, és legalább két pofátlan papagáj rögtön az elején. Még azt sem bírtam kimondani, hogy „hajrá, tengerre!”, már összetákoltam a zászlóshajóm fapadlóból, amihez papírom sem volt, fejlesztettem kajütöt, ami alig létezett, és egy kalóznővel találkoztam, aki kábé samponreklámban is elmenne főszereplőnek.

Kapsz egy hajót, két reszkető matrózt, meg egy villogó iránytűt, ami kvázi ordítja: „nyomj meg!” Rányomtam. Köd mindenhol. Ellenséges kikötők. Egy fura tengeri árus, aki nagy tételben kínál puskaport. Elég ütős indítás.

Tíz perccel később már felderítettem, harcoltam, toboroztam, sőt, találkoztam egy kalózkapitánnyal, akinek egy sólyom ült a vállán, és annyi türelme volt, mint egy tripla presszón pörgő lódarazsának.

Toborozz legendás – és ijesztően fura – arcokat!

Itt nem az „47-es számú kalóz srácot” fogod gyűjteni. A Sea of Conquest igazi káosz cirkuszt szabadít rád. Minden kapitánynak saját hangja, stílusa, és olyan szettjei vannak, mintha egy reneszánsz vásár jackpotját nyerték volna. Az egyiknek tüzes ostora van, a másiknak egész szakállát elvitte egy vihar. Begyöpösödöttek – és ezért szerethetőek is.

A kedvencem? Egy szakács, Meat Hook néven. Mindig a fejadagon balhézik, turbózza az ellátmányt, és egyszer valamit motyogott patkányról, meg ragulevesről. Hogy poén volt-e, vagy sem, nem derült ki.

A hősök gyűjtése meglepően addiktív. Éremmel eteted őket (mert ilyen a tengerészélet), kajütökbe pakolod (ami önmagában fejtörő), és állandóan variálod a felállást. Van, aki serkenti a támadást, más foltozza a hajót, a legtöbbjük pedig olyan fejet vág, mintha egy üveggel dobnának utánad, ha túlságosan reggel köszönnél.

Kajütök, bónuszok, és sajátságosan ocsmány lakberendezés

A hajód tele van szobákkal. És azok kérik a stílust (valamifélét). Bárpult kell? Hajrá! Kápolna? Legyen. VIP háló, piros világítással és papagájokkal? Naná, hogy az is lehet. Itt egyszerre leszel kapitány és lakberendező. Nem vagyok büszke, mennyi időt elpazaroltam szőnyegrendezéssel.

Minden helyiség statokat ad, aszerint, hogy kit rakosgatsz be oda. Gyógyítót? Klinikába! Tagbaszakadt barmot? Edzőterembe vele, és indulhat a számháború! Ez egyféle stratégia, egyféle kalóz-Sims. Megmagyarázhatatlanul kielégítő.

Az oldaldekre raktam fürdőkádat. Hogy miért? Fogalmam sincs. Büszke vagyok rá.

Csaták, köd, és néha egy tengeri prímszörny

A harcok élőben mennek a térképen. Kiválasztod, kit akarsz bosszantani, ráuszítod a flottát, és jön a tűzijáték. Ágyúgolyók, lebegő ládák, csilingelő zsákmány. De ha kedved tartja, a zászlóshajót magad is rántgathatod.

Kezdésként kalózokat kergetsz, kétes fuvarokat kísérgetsz, vagy épp egy polipot képen törsz. De persze egyszer feltűnik valaki, 98-as szintű pusztító hajóval, és porig gyalulja a képernyőt. Ez van.

A PvP? Teljesen választható. Ha akarod, elvagy a kereskedelmi útvonalakon, halmozod a nyersanyagot, és beszólsz a rendszernek, mikor azt mondja, hogy „sirálykergető” vagy (elég gyakran fogja mondani).

Mész egyedül vagy klánban? Legenda vagy magányos farkas?

Egy ponton a játék konkrétan kiabálja: „lépj már be egy klánba!” – és igazuk van. Ott indul a buli: kikötőharcok, event loot, tömegverekedések. Én egy olyan csapathoz csapódtam, hogy „Sós Uborkák”. (A név tökéletesen passzol.)

A klánok akciókat terveznek, üzenetben szurkálnak, vitatkoznak port zászlón, mintha egy úszó diákönkormányzat lennél benne. Ha szereted a káoszt, drámát, kiszámíthatatlan együttműködéssel, definiáld magad: fedélzetre veled!

Harmadik nap: épp szállítmányt készültünk pakolni, amikor bekerítettek, és mindenünk odalett. Valaki Discordon benyögte: „Engedjétek rá a krakent!” Nem volt krakenünk. Így is megérte.

Napi logolás, loot, végtelen körforgás

Simán hozza a napi check-in rutint. Belépsz. Fejlesztesz egy kajütöt. Megzargatsz egy teknőst. Zsákmányolsz, aztán kilépsz. De aztán mindig jön valami fura event: hajók versenyeznek sapkáért, vagy 100 üveget kell összeszedni fél pislogás alatt.

Az események folyamatosan váltanak. Hol szellemeket csapkodsz, hol ládákért rohangálsz a térképen, néha pedig abszolút agyament marhaságról szól az egész. Tisztelem ezt a fajta hülyeséget.

Ami szórakoztatóvá teszi, az pont az, hogy nincs megkötve az élmény. Van, hogy csak öt percre lépek be. Máskor órákig csak kajütöket rendezgetek, mintha kalóz IKEA lennék. (Nincs ítélkezés!)

Beszéljünk a Smaragd-szituációról

A smaragd a prémium valuta, és bőven előfordul mindenhol. Küldetésekből kapsz egy keveset, de a shop folyamatosan „exkluzív ajánlatokat” tologat az arcodba, mintha olajat akarna eladni, csak smaragdban.

Eleinte tök könnyű ignorálni. De aztán elkezded nézegetni a gyorsabb javítást. Vagy azt a hőst, aki bombákat hajigál és közben Shakespeare-t idéz. Engem is elkapott.

Egyszer elgyengültem: vettem egy kezdőcsomagot. Jött pár extra matróz és egy kád skin. Nulla megbánás. A kád legendás.

Végszó a napozóágyból

A Sea of Conquest rengeteg mindent borít a fejedre, és furcsa módon, a legtöbb bejön. A látvány markáns, a karakterek abszurdak, a harcok odacsapnak, és az egész világ úgy néz ki, mintha csak kötél, csomó, meg véget nem érő dráma tartaná össze.

Tompán hömpölyög, kicsit zavaros, és pont ettől zseniális: be akarsz lépni egy gyors fejlesztés miatt, végül függönyöket választgatsz.

Akár a dicsőséget hajszolod, akár egy úszó kocsmát csinosítasz, vagy egyszerűen csak beleüvöltesz a ködbe valakivel, minden sarokban történik valami váratlan.

Csak arra ügyelj: a hajód bírja, a legénységed panaszkodik, és a szakácsod sose legyen túl csendes. Akkor van baj.