Nikke teszt – Gacha, fegyverek, bombázó androidok és meglepő lelki viharok
Amikor először elindítottam a Nikkét, azt hittem, egy kis animés lövöldözésre, meg néhány gyűjthető, fizika tagadó waifura számíthatok. Ehelyett kaptam egy telefonnyi szívfájdalmat, meg egy olyan mobiljátékot, ahol túlságosan is elkezdtem törődni rakétavetős androidokkal. Ez egy olyan mix, amiben harmadik nézetes shooter, csapatszintű taktikázás, pakliépítés és egy érzelmi hullámvasút találkozik – és valahogy mégis működik. Pedig papíron ez egy baromi nagy káosz lenne. De furcsa mód, itt minden összeáll. Ha arra vagy kíváncsi, hogy ez csak egy újabb gacha, vagy tényleg beszippant, akkor most mutatom, hogyan adja át magát.
Első óra: Elindítod, aztán jönnek az érzelmek
Az első órám Nikkével? Azt hittem, majd lecsúsztatom. Kis átvezető, pár térdtől lefelé ismeretlen android, néhány bogár kilövése, aztán megyek a dolgomra.
Aztán bumm, az egyik lány meghal a prológban. Mármint tényleg. Sír, könyörög a többieknek, hogy ne felejtsék el a nevét. Én pedig ott ülök a telefonommal, mintha most veszítettem volna el egy embert. Kicsit bepárásodott a képernyő, na... nem szép, de ez van.
Itt nem csak „lányok fegyverrel” a recept. Sokkal mélyebb, mint amennyit a neonfényes felszín sejtet. Háború, áldozat, identitáskeresés a golyók árnyékában. A játékmenet feszes, a kivitelezés fényes. De az igazi ütés a zsigerekben ér.
Tap, headshot, ismétlés
Mindent állóképen játszol. Egy hüvelykujj, irányítás, felhúzás – bújás fedezékbe. Pofonegyszerű. Minden Nikke más: mesterlövész, rakétavető, shotgun, ami konkrétan kiver az ülésből.
És a lövöldözés? Meglepően kielégítő. Minden találat ül, headshotoknál meg mintha konfetti robbanna. Ha a burst-csík betelik, a csapat úgy engedi el magát, mint az augusztus 20-i tűzijátékon.
Van egy ritmusa: lehúzod, felemelkedsz, tap-tap-tap, megint bujsz. Vársz, töltődsz, aztán ROBAAAAAM. Van auto-mód, de amikor elkezd izzadni a tenyered, magad akarod irányítani. Főleg bossoknál.
Ami fura: baromi precíz, és ehhez elég egy ujjad. Döntened kell: kit priorizálsz, mikor engeded el az ultit, melyik team passzol ide. Itt nincsenek ál-döntések. Csak valódi taktika.
Csapatépítés? Nem sablonos matek
Készülj rá, hogy sokat pepecselsz majd. Minden Nikke-nek saját szerepe, típusa, signature mozdulata van. Van, aki provokál, más feltölt, páncélt olvaszt; aztán vannak a nukerek, akiknek az életük a nagy bumm jó stílusban.
A lényeg: nem csak a számok számítanak. Igazi flow-t kell megalkotnod. Burst láncol, buff pile-up, sorrend, szinergia – mindennek szerepe van, különben esélytelen vagy. Ez olyan, mintha egy bunyó-puzzle-t raknál ki, ahol az elemek dühös anime csajok.
Állandóan variálod a felállást. Küldetés cserél? Csapat is. Egy irritáló boss? Gyerünk, újrarendezed a sort.
Szerencsére vannak előre menthetős presetek. Egy bökés – új brigád. Nem erőből tolod. Hanem a harc ritmusára hangolod a csapatot.
Sztori? Meglepően jó
A legtöbb gacha sztorija? Feltöltőanyag. Van egy gonosz cég, világégés, furahajú főellen. Nikke is innen indul. Te vagy a Parancsnok. Az emberiség bujkál. UFO-k az urak. Hát, gyerünk, mentsd meg a világot.
Aztán hopp, beüt a dráma. Emberek hullanak. A te embereid közül is. Bizalom, árulás, az egyik Nikke rájön, hogy igazából kidobható kísérleti patkány. Egy másik egyszerűen képtelen elengedni azt a napot, amikor az egész csapata odalett.
Tud kemény lenni: trauma, túlélők bűntudata, egzisztenciális válság. De közben nem sírós. Vannak poénkodások, snack-szünetek, fura barátságok. Valahogy mindkét oldalt tartja.
És a legnagyobb trükk: egyszer csak észreveszed, hogy emlékszel a nevükre. Tényleg a nevükre. Nem csak „az a rakétás csaj”. Név szerint.
Gacha? Bizony. De egész korrekt.
Á, igen, ez egy gacha. Nem is akarja szégyellni. Húzások: kő, ticket, vagy valóságos bűntudat. Az esélykedvezmény SSR-re kb. 4% – az átlagot hozza.
De eleinte elég nagylelkű. Már csak azért is kapsz menő karaktereket, mert beléptél és kattintottál egyet. Van kívánságlista, pity rendszer, szóval az RNG sem kegyetlenül gonosz.
A grind viszont létezik. Egyik nap hörgödre önti az SSR-t, másnap pedig húsz húzás, nulla öröm. Klasszikus hullámvasút.
A karakterek viszont… miattuk maradsz. Persze, a dizájn… hát, meredek. De mindnek van háttértörténete, fontos szerepe, fejlődnek. Azt veszed észre magadon, hogy már nem a statok miatt húzol, hanem mert kedveled őket. Ez már veszélyes zóna.
Az Outpost – nem csak díszlet
Két harc között van az Outpost, a bázisod. Itt hűsöl a csapat, lootot termelnek, néha még emberként is viselkednek. Nem csak mobilos díszlet.
Van kapcsolatépítés is: párbeszédek, statbónuszok, fura melléksztorik, amik a mélyebb kapcsolatokkal nyílnak meg. Olyan az egész, mint ha egy barátságszimulátor bujkálna a lövöldözésben.
Kávézó, háló, ajándékok – itt még a stílus is chill. A ruhákat amúgy nem kell kötelezően bámulni, ha nem vagy rájuk vevő.
A hangulat? Taktikai RPG találkozik „anime Sims”-szel, minden egy atombunkerben.
Bossok, amik visszalőnek
A bossok? Nem csak „locsold géppuskával, hátha megfárad”. Itt komoly mechanikák vannak. Kitérnek, betáraznak, megbüntetik a pihent ujjakat.
Van boss, amelyik karddal bucira üt, ha nem váltasz fedezéket. Egy másik drónhordát küld a leggyengébb karakteredre, mintha személyes sértésnek venné.
Később jönnek pajzsok, lebénítás, fázisváltás – pislogsz, pánikolsz, néha ki is csúszik egy cifra kifejezés. Frissen tartja a játékot, nem enged egybefolyni a hullámok között.
Nem lehet átaludni. Itt ébren kell lenni. Meg egy kávé sem árt előtte.
Ingyen is lehet nyomni? Simán.
Röviden? Simán.
Nincs tolakodó púp-up, nincs fal, amibe beleütközöl, ha nem fizetsz. Vannak shopok, skinek, újratöltések, de mind jól el vannak dugva. Nem tolják az arcodba a „10 euró most AZONNAL” típusú ajánlatot.
Az eventek bőkezűek, a mindennapi bejelentkezésért is adnak valami értelmeset. Nem csak „nézd, élsz” típusú érme.
A monetizáció ott van, de viselkedik. Ha nem az élmezőny a mániád az első naptól, lazán lehet haladni.
Végszó: Ez több, mint szolgáltatás rajongóknak
Első ránézésre azt hihetnéd: csak cicik, popó, BOOM. És oké, ebből is van. De a Nikke alattomos. Stílussal húz be, aztán egy karakterdráma vagy egy taktikai harc úgy az öledbe esik, hogy még pislogni sincs időd: „meglepetés!”.
Azt hiszed, immunis vagy. Aztán hoppon kapod magad, hogy azon agyalsz, kit vigyél a bossra, Vesti-t érdemes-e felskillezni, vagy inkább spórolj. Rádragadnak az átvezetők, visszamondod az idióta beszólásokat, és valami rejtélyes okból még robotsorson is mélázol, amikor nem is játszol.
Nem tökéletes. Jutott ide is grindre, némi balanszprobléma, a globális frissítések csigalassúsága. Mégis, ez a játék simán kiérdemli a figyelmedet. Sőt, néha még túl is teljesíti.
Legrosszabb eset? Végignézel, ahogy egy rakéta száguld ki egy csaj combfixéből. Legjobb eset? Jobban fogsz törődni velük, mint tervezted. Ez a Nikke.